A fogszabályozás a fogakat a megfelelő helyükre mozgatja az állcsontokon belül. Ebben a folyamatban a fogak gyökerét körülvevő rostrendszer segítségével az alveoláris csont átépül, így biztosítva az új helyzet stabilitását. Nagyon sok esetben a fogazati eltérések funkcionális okokra vezethetők vissza, melyek feltárása, kezelése és megoldása elengedhetetlenül fontos az eredményesség hosszú távú megtartásához. Munkatársaink a fül-orr-gégészek, logopédusok, gyógytornászok.
Állcsont elöl helyezettség vagy állcsont előre növekedés, a felső állcsontra vagy maxillára használjuk. Előfordulása legtöbbször funkcionális okokra vezethető vissza, pl. ujjszopás, ritkábban öröklött adottság.
Az alsó állcsont elöl helyezettsége. Előfordulása gyakran funkcionális okokra vezethető vissza, pl. lenőtt nyelvfék, az orrlégzés hiánya (obstruktív okok vagy allergia miatt vagy habituálisan).
A fogíven belül helyszűkület van, ami miatt a fogak nem férnek el, és tengelyük körül elmozdulnak. Előfordulásának oka a fogak mérete és a csont növekedése közötti összhang megbomlása. Elsősorban esztétikai problémát okoz, és a fogak tisztíthatóságának nehézségei miatt azok romlásához vezet.
A felső metszőfogak az alsó fogakat több mint 2 mm-rel eltakarják. Egészen súlyos esetben az alsó frontfogak a felső fogak mögötti ínypapillára harapnak.
A felső és alsó fogak egyes helyeken nem érnek össze, a fogívek között rés van. Elülső nyitott harapásnál a frontfogak nem érnek össze, legtöbbször cumizás, nyelv elöl helyezettség, nyelvlökéses nyelés, szájlégzés miatt.
Egyes fogak vagy fogcsoportok esetében az alsó fogak a felsők elé harapnak. Elülső keresztharapás nagyon gyakran a fogváltáskor észlelhető, későn kiesett tejfog téríti el a maradó fogat a megfelelő tengelyállásától. Féloldali vagy kétoldali hátsó keresztharapás mindig funkcionális okokra vezethető vissza, pl. szájlégzés, nyelvtartási hiba.